Kövess, gyere, hisz ismersz,

Igen, a kékségbe;

Kövess, gyere, hisz ismersz,

Igen, a kékségbe.

Felkeltelek téged, ha eljön a reggel,

Egy csésze kávét tejjel, ugye?

Felöltöztetlek és bekötöm a cipőidet

Szerencsét kívánok, ez a legkevesebb, amit tehetek.

Tovább vánszorgok, és soha sem nézek vissza,

Nem vesztem el mosolyodat, de az életed egy zűrzavar;

A kényszer olyan, mint egy kés a hátadban...

Mit teszel, ha a világod feketévé válik?

Fogd a kezem, kövess engem, én elmerülök,

A tengerbe, ahol a halak sohasem alszanak,

Eközben a fejemben megoldottam a gondjaimat;

A lelkem pihen a kékségben,

A lelkem pihen a tengerben.

Kövess, gyere, hisz ismersz…
Igeeen, a kékségbe

Felemellek, aztán elviszlek,

Be, a városba, ha van egy kis szabadidőd;
(Egy kis szabadidőd)

Pihenj ma, semmi sem irányít téged,

Elviszlek, ez a legkevesebb, amit tehetek érted.

Te ismét hátat fordítasz,

Elcsodálkozom, hogy miért teszed ezt önmagaddal...

Senki sem élhet medveként;

Mit teszel, ha a világod feketévé válik?

Fogd a kezem, kövess engem, én elmerülök,

A tengerbe, ahol a halak sohasem alszanak,

Eközben a fejemben megoldottam a gondjaimat;

A lelkem pihen a kékségben,

A lelkem pihen a tengerben.

Vajon tisztára tudom mosni magamat valaha?

Igen, most tisztára mosom magamat!

Fogd a kezem, kövess engem, én elmerülök,

A tengerbe, ahol a halak sohasem alszanak,

Eközben a fejemben megoldottam a gondjaimat;

A lelkem pihen a kékségben,

A lelkem pihen a
Fogd a kezem, kövess engem, én elmerülök,